Szent Borbála előtt tisztelegtünk

2021. December 5., Sunday 13:11

Vértessomlón Batin József kezdeményezésére 28 esztendeje ünneplik Szent Borbála napját, a községben akkortájt fejeződött be a bányászkodás. Az önkormányzat és a helyi bányászok megemlékezése a hagyománynak megfelelően december 4-én is szentmisével kezdődött a templomban, majd a temetőben lévő bányász emlékhelynél rótták le kegyeletüket a várgesztesiek és vértessomlóiak, a településvezetők, bányászok.

Jó szerencsét mondtuk nap-nap, s az elkerült vagy ránk talált, mentünk mi, ha menni kellett sosem féltük a halált. Visszanézve életünkre semmi nincs, mit bánni kell, mondj imát hallottainkért, kik többé már nem szálltak fel. Bányász szív tart össze minket Szent Borbála néz le ránk, mondj imát hallottainkért, égjen értük gyertyaláng... – szólt a fájdalmas bányászdal, majd Igó István polgármester tisztelgett Szent Borbála és a széncsaták hősei előtt: december 4-én ünnepeljük Szent Borbálát, akit a bányászok választottak védőszentjükké. Vértessomló a magyarországi szénbányászat indulásánál ott volt az elsők között és a Tatai szénmedencében az utolsó csillék is innen, a közelből gördültek ki. A Vértessomlóra telepített szorgalmas svábok lankadatlan munkakedve é s kitartó szívóssága következtében fellendült az Eszterházy birodalom élete és a szén megtalálásával egy nagy küzdelem indult útjára. Az akkori körülmények nagyon kezdetlegesek voltak, nem voltak gépek, kézi erővel termelték a szenet, talicskákban tolták ki a vájatokból és a talajvíz is nagyon hamar megjelent és megkeserítette a bányászok életét. Hogy milyen keservesek voltak a körülmények levéltári adatokból és korabeli visszaemlékezésekből tudhatjuk… Az örökös veszedelemben élő bányász a leggyakrabban Borbálához fordult, mint segítő szenthez, és tette meg védőszentjének, hívta segítségül végszükségben.

Hogy miért emlékezünk szeptemberben és decemberben is bányászainkra? – tette fel a kérdést a polgármester, a választ pedig így fogalmazta meg: elsősorban azért mert többen élnek még közöttünk olyanok, akik a környék Tatabányai vagy Oroszlányi bányáiban dolgoztak. Ők erős közösséget alkotnak, összeköti őket a közös múlt, a közös emlék. Nekik ennyi év után is egészen életük végéig szükségük van erre a közösségre.

A temető falánál, a bányamunkában elhunytak tiszteletére kialakított emlékhelynél a megemlékezés zárásaként a szűk körű koszorúzás során a települések és nyugdíjas bányász szakszervezetek képviseletében Rising Károlyné polgármester, Tóth László és Mautner János, Imeli János és Krüpl György, Igó István polgármester, valamint Krüpl Etelka és Krüpl Vilmos alpolgármesterek helyezték el a tisztelet és kegyelet koszorúit.

Az esemény képeit a galériában tekintheti meg.

Kevesebb