Tavaly év elején, mikor megkerestek azzal, hogy vállaljam el a VSFE elnökségét, amit addig mindenki visszautasított, tudtam ugyan; nem szabadna, mégis elvállaltam. Én gyermekkorom óta úgy nőttem fel, hogy a vasárnaphoz hozzá tartozott: délelőtt templomba megyek, délután focimeccsre.

Nagyon rossz lenne egy olyan faluban élni, ahol van ugyan pálya, de nincs futballcsapat. Most mikor – azt hittem – túl vagyunk a nehezén, ismét felmerül, lesz-e folytatás?

Akik ellenzik, általában azt szokták gúnyosan kérdezni: Aztán hány gesztesi játszik a csapatban?

Ez egy nagyon álságos kérdés, az teszi fel, aki nem kedveli a focit, nem érdekli, nem szokott meccsre járni, de ezt nem akarja bevallani.

Most akkor tisztázzuk: ki számít gesztesinek? Akinek a nagyapja is Várgesztesen született? Akinek a lakcímkártyájában Várgesztes van beírva? Vagy ideszámít az is, aki egyszerűen csak kedveli ezt a kis falut és szívesen játszik a várgesztesi közönségnek örömet (néha bánatot) okozva.

Akik futballmeccsre szoktak járni, hosszan tudnák sorolni a hajdani legendás játékosokat, Kláris Zolitól, Mazalinon át Szekér Paliig, akiket mindenki gesztesinek tekintett és - tudom - ők is kicsit máig gesztesinek gondolják magukat.

Úgy gondolom, sokan vannak a faluban, akik úgy gondolkoznak, mint én: kell egy csapat!

Elhiszem, hogy az elmúlt két, három év mélyrepülése, az egyesületről szállongó rossz hírek – amik nagyrészt sajnos igazak voltak – sokak kedvét elvették. De én úgy érzem, érdemes lenne még egyszer bizalmat szavazni ennek a csapatnak. Mostanra összekovácsolódott egy zömében fiatalokból álló gárda. Az utolsó mérkőzéseken már igencsak bíztató játékot láttunk. Kár lenne értük és kár lenne krumplival bevetni ezt a szép pályát!

Azt, hogy lesz-e ősztől folytatás, a címben feltett kérdés dönti el. Kell-e Várgesztesnek futballcsapat? Ennek eldöntéséhez nem kell közvélemény kutatást rendezni. Kiderül abból. hányan jönnek ki vasárnap délután a pályára és fizetik ki a szerény hozzájárulást (kevesebb, mint egy korsó sör ára).

Az első hazai mérkőzésünket március 5-én, 12:30-kor, ráadásul a nagyon erős, félprofikból álló Tatabánya ellen játsszuk. Győzelemben nem nagyon, csak tisztes helytállásban reménykedhetünk. Nagy szükség lenne a bíztatásra és a türelemre is, ha elsőre nem sikerülne. Várunk mindenkit, aki úgy gondolja, hogy a feltett kérdésre IGEN a válasz.

Racsmány Mihály