Huszonkettedik alkalommal emlékeztek szombaton elhunyt bányásztársaikra, s Szent Borbálára, a bányászok védőszentjére Vértessomlón, ahol hagyományosan szentmisével kezdődött a templomban az önkormányzat és a helyi bányászok által szervezett megemlékezés, majd fél hatkor megkondult a temető harangja.

A bányász emlékhelynél Igó István polgármester többek között arról szólt, hogy Vértessomló nemcsak bölcsője, hanem folyamatosan helyszíne is volt a magyar szénbányászatnak. Az itt élők igazán tudják, mit jelent a bányászat és a vele élő félelem, a bányászkultúra, és az ahhoz való kötődés.

- A hagyományok őrzése, az emlékek felidézése, a mai fiatalokkal való megismertetése minden generációnak kötelessége – fogalmazott a község első embere, aki felidézte az elmúlt évszázadok bányászati eseményeit 1993-ig, amikor végleg megszűnt a termelés a környék bányáiban.

A múltidéző, a hősi halált halt bányászok emléke előtt tisztelgő gondolatokat követően Rising Károlyné Várgesztes és Igó István Vértessomló polgármestere koszorúzta meg települése nevében az emlékhelyet, majd a helyi, gesztesi, tatabányai, oroszlányi, valamint a mór-pusztavámi nyugdíjas szakszervezetek nevében is felkerültek a koszorúk az emlékfalra.

A megemlékezés a német nemzetiségi dalárda és a jelenlévők közös előadásával, a Bányász Himnusz eléneklésével zárult a temetőben, a program pedig a művelődési házban folytatódott.

Itt Imeli János, a Somló-gesztesi Bányász Nyugdíjas Szakszervezet elnöke köszöntötte az emlékező közösséget, az esemény pedig a Tatabányai Bányász Dalkör műsorával érté véget szombaton.