Volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg koca s annak három malackája. Amikor már nagyocskák voltak a malacok, azt mondta nekik az anyjuk: - Drága gyermekeim, én már eleget fáradtam érettetek, megöregedtem, el is híztam, eredjetek, próbáljatok szerencsét.

Nosza, elbúcsúzott a három kismalac a kocától, s elindultak hárman háromfelé. Az első malac hamarosan találkozott egy emberrel, aki nagy szekér szalmát vitt – így kezdődik Benedek Elek klasszikusa, s ezt a mesét választotta drámapedagógia feldolgozásához Mikolasek Zsófia, aki a falu óvodásaival „játszotta” el a történetet.

Mint azt a szakember elmondta: több mint húsz éve dolgozik könyvárban, ennek zömét gyermekkönyvtárosként, s jelenleg a kistelepülési könyvtárakkal foglalkozik. Ezeket járja programjával, aminek lényege az, hogy a gyerekek a drámapedagógussal közösen kialakított fiktív világ drámai kontextusán belül szerzett tapasztalatokon keresztül foglalkoznak a különböző tanítási területekkel.

A drámapedagógia gyakorlatokkal és játékokkal segíti a valóság átélését, az emlékek megőrzését, a figyelem fejlesztését, az alkotás szabadságával való megismerkedést, s ezen keresztül az egyén és a csoport fejlődését. Tiszta kommunikációt, empátiát, viselkedési és játékbátorságot fejleszt; az elfogulatlan, tabuk nélküli vizsgálódás gyakorlatát igényli. A mindig csoportban történő, de személyre szóló készségfejlesztő munka különös jelentőséggel bír kisgyermek- és kamaszkorban.

- Én olyan aktív fikciós erőt látok ebben a módszerben, ami visszavezetheti a gyerekeket a számítógép és a televízió által nyújtott passzív fikció felől az olvasás felé – fogalmazott Mikolasek Zsófia.