Rising Károlyné polgármester és Viszló Levente is ünnepnek nevezte a Pro Vértes Nonprofit Zrt. gondozásában kiadott „Egy cseppnyi Magyarország” című, a Vértesi Natúrpark monográfiáját tartalmazó kötet megjelenését a várgesztesi Faluház május 7-ei könyvbemutatóján.

A polgármester azért, mert mindig ünnep, amikor valami születik, és aki írt már könyvet, vagy könyvfejezetet, az tudja, hogy maga a publikálás is hatalmas nagy feladat, hiszen örök nyomot hagy a tollforgató: hatalmas a felelősség, a szó nem száll el, bármikor visszakereshető.

Viszló Levente, a könyv szerkesztője az írástudók ünnepének tartja a kötet megszületését, mely nem csak napjaink, hanem az elmúlt évszázadok írástudóinak is köszönhető. A könyv közel hat éven át készült, a szerkesztő megfogalmazása szerint hat éven át tartott a vajúdás, s az idő múlását jelzi, hogy egy barna hajú, jó szemű ember kezdte el írni…

Mint elmondta, a Vértes térségéről már megjelent egy ilyen könyv ugyanezzel a címmel 1996-ban, akkor nagyjából fél-háromnegyed év munkájával a tájvédelmi körzet 20 éves jubileuma és a millennium alkalmából, hiszen a valamikor két vármegyéhez tartozó területről soha nem készült egységes monográfia. Ezen a nyomon indult el a szervezés, és a mostani 2 kötet bizonyos részekben megtízszerezett fejezet-, illetve lapszámú kiadás, átfogó monográfia, amely több mint ezer oldalon mutatja be a Vértesi Natúrpark természeti kulturális környezetét, történelmét, néprajzát, gazdaságát, geológiáját, a rendkívüli eseményeket, a történelmi, néprajzi vonatkozásokat. A Vértes térsége nagyon sokszínű táj, nem csak a természeti értékeit, hanem a kulturális örökségét tekintve is, hiszen nagyon sok nemzetiségű, ebből adódóan sokvallású, a kultúra is nagyon sokoldalú. A svábok betelepítését követően, tehát a török kitakarodása után változott meg az etnikai, vallási összetétele, és ez megjelenik a kultúrában is. Tehát nem beszélhetünk a Vértes néprajzáról, hanem külön Várgeszteséről, Pusztaváméról, Gántéról, és sorolhatnánk a magyarlakta településeket is – mondta el Viszló Levente, aki az 1996-os kiadás és a most megjelent kötet alkotói környezetének változását így érzékeltette: kollégám, a Béni Kornél több évtizedes munkával összegyűjtötte a Vértes publikációit, ez mostanra nagyjából 3 ezerre rúg. Úgy 25 éve a térség tárgyi illetve fotó örökségének gyűjtögetését is elindítottuk, a fotóörökség most 15 ezer darabból áll, tehát nem szűkölködünk. A másik nagyon fontos dolog, hogy például egy párszáz évvel ezelőtti írástudó lehet, egy évig is másolt egy olyan díszes oklevelet, ami ma a digitalizálással tulajdonképpen otthonról, a dolgozószobából egyetlen kattintással elérhető. Az, hogy voltak írástudó elődeink, s hogy az elmúlt 2 évtizedben ezek digitálisan hozzáférhetővé váltak, nagyon nagyban segítette a könyv a szerkesztési lehetőségeit. A szerkesztő – ahogy mondta – sok elvarratlan szálat, kérdőjelet hagyott a kötetben, hogy mindenki megtalálhassa benne azt a kis szálat, amit felvehet és továbbvihet, a fiataloknak pedig azt üzente, hogy holnapra és azutánra is bőven jut felfedezni való, érdemes foglalkozniuk ezzel a gyönyörű szép tájjal, a lakóhelyükkel, a szülőföldükkel.