A régi szép időkben a házaknál gyűltek össze téli estéken az asszonyok a tollfosztáshoz, és ezt a hagyományt idézték fel az óvodában is kedden délelőtt, immár ötödik alkalommal.

A régi népszokást a segédkező anyukák, nagymamák élvezettel elevenítették fel, az apróságok pedig ugyanolyan élvezettel és érdeklődve ismerkedtek vele, mint tették ezt elődeik évtizedekkel ezelőtt.

A tollfosztás lényege, hogy a toll száráról letépdesik a pihéket, melyeket aztán a dunnák, párnák kitömésére használtak a régmúltban. Az ovisok nagy buzgalommal tépkedték apró kezeikkel a tollakat, s persze a móka sem maradhatott el, hiszen fújásra szerteszét szálltak a könnyű pihék.

A tollfosztás mindig is női munka volt, különösen, ha sok lányt kellett kiházasítani a faluban, ugyanis a szülők kötelezettsége volt, hogy a kelengyét biztosítsák a házasulandó leánynak, s a kelengye elmaradhatatlan része volt az ágynemű, amit a tollakról leszedett pihékkel tömtek ki.