Ha a várgesztesi óvodásokon, iskolásokon múlik, akkor hosszú hónapokig nem kell aggódni zimankó miatt, hiszen a gyerekek február 25-én előbb farsangi mulatsággal, később pedig a kiszebáb elégetésével űzték el – a remények szerint jó messzire – a telet.

Az óvoda, iskola, a gyerekek, no meg a szülők is, már minden bizonnyal jó ideje készültek a farsangi mulatságra, hiszen a fiúk, lányok ötletesnél ötletesebb jelmezeket öltöttek magukra, miközben a Faluház előterében az otthon készült finomságokból igazi terülj-terülj asztalkám várta őket. A jóízű falatozás a maskarás felvonulást, a közös, vidám táncot követte, s akinek még maradt hely a pocakjában, az hatalmas elánnal vetette bele magát a fánkevő versenybe. A legkisebbek közül páran csak szurkoltak a társaiknak, mondván, ők már egy falatot sem tudnának legyűrni.

A szülők nemcsak édes és sós süteményekkel, üdítővel készültek, hanem a két intézmény kérésére zsákbamacskás apróságokkal is, amit az átvétel után izgatottan bontogattak volna a gyerkőcök, de végül mindannyian megadóan bólintottak: akkor igazi a meglepetés, ha otthon derül ki, mit rejt a pedagógusok, óvónénik által gondosan „egyencsomagolt” tasak.

A világjárvány miatt az anyukák, apukák nem lehettek részesei a farsangi vigalomnak, ízelítőt kaptak viszont a vidám hangulatból a kiszebáb égetésekor. A kicsik szinte fürtökben lógtak az óvoda udvarának kerítésén, és egymást sürgették: gyere már, mindjárt meggyújtják!

Maskarások, bolondok, rázzátok a kolompot! Takarodjon el a tél, örvendezzen, aki él! – hangzottak a tavaszváró mondókák és énekek, miközben lángra lobbant a báb, a fiúk, lányok pedig élvezettel, zajongva, tapsolva, kiabálva űzték jó messzire a hideg telet, amíg hamuvá nem izzott a kiszebáb.

Az esemény képeit a galériában tekintheti meg.