A húsvét, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, az egyházi legfontosabb ünnepe. Maga a nagyböjt is egy 40 napos felkészülés erre, de az utolsó héten, a nagyhéten, felgyorsulnak az események. Virágvasárnap szentelik meg a fűzfák barkáit. A néphit szerint ezeknek a gallyaknak gyógyító ereje van, de több magyarországi német vidéken vihar- és jégkárok elleni hatást is tulajdonítanak nekik.

Krisztus szenvedése az utolsó vacsorával vette kezdetét nagycsütörtökön. A magyarországi német szokások is az étkezéshez kötődnek. Ahogy a nap német neve – Gründonnerstag, azaz zöld csütörtök – mutatja, ezen a napon zöld ételeket, főzelékeket, salátát és hasonlókat kell enni.

A szentmisén a harangok Rómába mennek, ami azt jelenti, hogy a nagyszombat esti feltámadási miséig nem szólaltatják meg azokat. Harangok és csengők helyett ez idő alatt kereplőket használnak. Falvakban iskolás gyerekek kereplőkkel járták az utcákat, jelezve a napszakokat és imára szólították a lakosokat. Szolgálatukért tojásokat kaptak, kapnak.
Nagypéntek az elcsendesedés napja. Egyike annak a két napnak, amelyen az egyház parancsai szerint böjtölni kell és nem szabad húst enni. Nem tartanak teljes misét, csak rövidített liturgiát, amelyből hiányzik az ostya átváltoztatása.
A nagyszombati szertartások a tűzszenteléssel kezdődnek. A tűz mellett a húsvéti víznek is különös jelentősége volt. A folyóvíz a feltámadási mise után hatékony bőrbetegségek és szeplők ellen, de általánosságban szerencsét, szépséget, egészséget és erőt ad. A jó termés biztosítására érdemes volt a harangok visszatértekor megrázni a gyümölcsfákat.
Húsvétvasárnap került sor az ételek megszentelésére, természetesen a sonkákéra és a húsvéti tojásokéra is. Utóbbiakat hagyományosan hagymahéjjal festették barnára.
A nyúl ideje csak húsvéthétfő reggelén jött el: a tarka húsvéti tojásokat az előző napokban készített díszes fészkekbe helyezték. Mint sok más dolog, a tojás is termékenységi szimbólum.

Húsvéti tojás – Ostereier
A tojás ősidők óta a termékenység, az élet megújulásának jelképe. Egyes népek úgy tartják, hogy a világ is egy tojásból, egy hatalmas világtojásból származik. Mivel a tojásnak mindig is különleges életerőt tulajdonítottak, a sírok elmaradhatatlan halotti ajándékai voltak, ezzel kívántak elhunyt hozzátartozóik újjászületéséhez természetfeletti erőt útravalóul adni. A tojás kívülről kemény, élettelennek tűnő tárgy, de benne élet rejlik. Mint ahogy a csibe a tojáshéjból, úgy jön ki sírjából a feltámadt Jézus, megtörve a halál hatalmát. A 10. századból való keresztény sírokban is találtak tojásokat, mégpedig pirosakat. Ez bizonyítja, hogy már ezer évvel ezelőtt is festették a tojásokat. Sokáig kizárólag csak pirosat használtak a húsvéti tojások festésére, a piros szín Jézus kiontott vérét szimbolizálta. Úgy háromszáz évvel ezelőtt jelentek meg más színek is a festésben. A zöld tojás festéséhez a spenót, a sárgához a hagyma, a kékhez a mályva, a piroshoz a cékla levét használták.

Húsvéti nyúl – Osterhase
Senki sem tudja pontosan, hogyan keveredett a nyúl húsvéti hagyományaink közé. Korábban, mikor még a germánok különböző istenekben és istennőkben hittek, a nyulat a tavasz istennője, Ostara hírnökeként tartották számon. Mikor a szántóföldeken és a mezőkön nyulak ugrándoztak, és sok-sok kicsi nyuszit hoztak a világra, tudták az emberek, hogy vége a télnek, eljött a tavasz. A nyúl a keresztény hit elterjedése után is megtartotta kiemelkedő szerepét, az igencsak szapora állat az új élet keletkezésének jelképévé vált.
Jó háromszáz évvel ezelőtt vált általánossá a húsvéti tojás ajándékozásának szokása. Szinte ezzel egyidejűleg kezdett el terjedni a tojástojó nyúl legendája is. Kora tavasszal a házak kertjeiben gyakrabban tűnnek fel a nyulak, hogy élelemhez jussanak. Mivel a tyúkok nem tudnak festett- vagy csokoládétojásokat tojni, egyszerűbb volt a gyerekekkel elhitetni, hogy a szerencsehozó tojásokat a kertekbe beszökő húsvéti nyúl tojja. Sőt a hihetőséget az is erősítette, hogy a tojások széthordására a nyúl sokkal inkább alkalmas, hisz ügyesebb és gyorsabb is, mint a tyúk.
Egy másik legenda szerint a nyúl a germán tavaszistennő, Ostara egyik galambját jelképezi, akit az istennő büntetésből nyúllá változtatott. Ezen ismeret függvényében, már nem kérdéses, hogyan tud a nyúl tojást tojni.