A tavasz első hírnökeit már néhol csodálni lehet a természetben: a hóvirág mellett a téltemető és a tőzike is nyílik az erdőkben. Ezek védett növényeknek számítanak: leszedésüket szigorúan büntetik. Szálanként tízezer forintos bírságot, egy csokorért pedig akár szabadságvesztést is kiszabhat a hatóság.

A hazánkban is honos kikeleti hóvirág 10-25 cm magas, hagymás évelő. Hagymánként két szürkészöld, 8-20 hosszú levél található. Tél végén a tőkocsányon a virágok egyesével bókolnak, a 3 tagú külső lepel 15-25 mm hosszú, a 3 tagú belső lepel sokkal rövidebb, zöldes és a belső oldalon 1-1 sárga, félhold alakú folt található. Toktermése bogyószerű.

Bár a növényt mindenki ismeri, nem biztos, hogy ismerik a köré fűződő népi hiedelmet. Régen a hó elolvadásakor a falusi emberek kiásták a hóvirág hagymáját, és a teheneknek adták, elkerülve ezzel, hogy a boszorkányok elapasszák a tehenek tejét. Ezzel azonban ne próbálkozzunk, mivel a növény mérgező.

A hóvirág 2005 szeptemberétől védett növény, miután az Európai Unióban a természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok? közé került. A védett vagy fokozottan védett faj gyűjtéséhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.

A hóvirágfélék nemzetségének másik kedvet kerti faja a pompás hóvirág kevésbé fagytűrő, nagyobb termetű, szélesebb levelű, mint a kikeleti hóvirág, virága is nagyobb. Levelei szürkés zöldek. A kertészetekben leginkább vele találkozhatunk.

Szintén kertészetekből szerezhető be a Voronov-hóvirág vagy széleslevelű hóvirág, amely nevét az orosz Jurij Nikolaevics Voronovról botanikus után kapta. Hazája Északkelet-Törökország és a Nyugat-Kaukázus vidéke. Magassága 30-40 cm, levelei 13-25 cm hosszúak és 13-21 mm szélesek.

Sokan úgy tartják, hogy a hóvirág megszökik a kerti börtönéből vissza az erdőbe. A napfényes vagy kissé árnyékos helyeket, a nedves talajt kedveli. Ha egyszer sikerült „meghonosítani”, később már magától, különösebb gondozás nélkül fejlődik.

Közvetlenül a virágzás megindulása után kevés csontliszt segíti a hosszan tartó, erőteljes virágzást. Téli takarása biztos védelmet nyújt a kifagyás ellen. A virághagymákat 7-15 cm tőtávolságban, kb. 10 cm mélyre dugjuk a talajba. Kifejlett leveles állapotban, kb. hat héttel a virágzás után, tőosztással szaporíthatjuk. Kora nyáron levelei elszáradnak, de csoportosan ültetve, következő tavasszal újra kertünk első virágszőnyege lesz.

Az Amaryllidaceae család több tagjához hasonlóan a Galanthus fajok is tartalmazzák a fenantridin alapvázú galantamin alkaloidot. Elsőként a kaukázusi hóvirágból izolálták, később a G. nivalis-ból és egyéb amarilliszfajokból. A Kaukázusban honos fajt a helyiek izomgyengeség ellen használták. Az 1950-es évek végétől széles körben használták Kelet-Európában és az egykori Szovjetunióban az izmokat ellazító kuráre (dél-amerikai nyílméreg hatóanyaga) antagonistájaként (ellentétes hatású). A galantamin a központi idegrendszerben is kifejti hatását. A sikeres klinikai vizsgálatokat követően az Alzheimer-kór korai fázisainak tüneti kezelésére kezdték el alkalmazni.

forrás: kertlap.hu