„Elfeküdtem a tatamin és mondtam, hogy úristen, de jó, megvan! Épp az ilyen élmények miatt volt nagyon nehéz meghozni a döntést, hogy az aktív sportolói pályafutásom befejezem… már a civil életre szeretnék koncentrálni…” - 2023 végéhez közeledve nyilatkozta ezt a várgesztesi Salánki Evelin, miután Zalaegerszegen a Felnőtt Magyar Bajnokságon a 78 kilogrammos súlycsoportban mindhárom mérkőzését ipponnal, vagyis egy 10 pontos dobással megnyerte és szerezte meg hatodik magyar bajnoki címét.

Akkor már másfél-két éve nem végzett edzésmunkát, azt, hogy indul a honi megmérettetésen, két nappal korábban döntötte el, bár párja és szülei is féltették a sérülésveszély miatt. A címvédés után jöttek a hétköznapok, a judót az Evidéki Judo Egyesület kisebb-nagyobb apróságainak „terelgetése”, fejlesztése jelentette számára Vértessomlón, végül szeptember két fontos eseményt hozott: a leánykérést, s hogy Varga Réka többszörös magyar bajnok, a vértessomlói általános iskola testnevelő tanára átigazolt, s azóta nagy erőkkel segíti az edzői munkáját.

November végén elérkezett – ismét Zalaegerszegen – az Országos Bajnokság, ahol Réka indulását tervezték, neki később sajnos nem sikerült a címvédés. Evelin két nappal korábban a Magyar Honvédség Klapka György 1. Páncélosdandárjának katonájaként Szentendrén a Kinizsi Közelharc Országos Bajnokságon csapatával megnyerte az összesített közelharc versenyt, és ez olyan flow-élményt hozott, hogy Zalaegerszegen gondolkodás nélkül döntött: 250 kilométer vezetéssel a háta mögött, „zsebében a sportorvosijával” bemérlegelt, magára kapta a judo ruháját, és elindult a bajnokságon párja és szülei tudta nélkül.

„Engem még mindig annyira visz a szívem, és még mindig annyira imádom… Amikor fenn a szőnyegen tudtam nyerni. Jött az első, jött a második mérkőzés, ugyanakkor a szőnyegbiztonságom már nem az igazi, hiszen már három éve nem vagyok aktív. A döntő délután volt, és azért már benne van az emberben, hogy bármikor elcsúszhat, már nincs meg benne az a rutin, a folyamatos munka. Ettől tartottam picit, hogy nem fogom bírni úgy szuflával a fiatal feltörekvőkkel szemben, vagy esetleg a kisebb szőnyegbiztonság miatt olyat lépek, ami a vesztemet okozhatja. Megsérülhetek, hiszen már a harmincadik életévemet betöltöttem, és jöhetnek olyan sérülések, amik tartósabbak, mint amikor még az élsportot nyomtam.” – idézte fel Evelin.

A súly- és korcsoportjában heten neveztek, az első mérkőzésén sikerült két vazarit dobni az ellenfelén, a második győzelme eléggé „simának” bizonyult és a döntőt is behúzta egy nagyon jó fizikumú versenyző ellen. Hetedik országos bajnoki címét is megszerezte: „lejöttem győztesen, meghajoltam a szőnyegnél, és kicsordult a könny a szememből, hogy most akkor tényleg utolsó alkalommal jövök le… ilyenkor mindig azonnal felhívom a szüleimet, páromat és hát pityeregtem, mire édesapám megkérdezte, mi történt? Apa sikerült megvédeni hetedszerre is a címemet! – válaszoltam, és picit ő is pityergett, meg édesanyám és a párom is, hiszen nem tudott róla senki. Senki. És valóban, a hatodik után azt mondtam, hogy szögre akasztom a judo ruhát..

És a hetedik után szögre akasztod?

Nem akarom azt mondani, hogy 100%, de 99… tényleg le kellene tenni, hét éve veretlen vagyok Magyarországon. Pupp Réka olimpikon már a nyolcadikat szerezte meg, amúgy öt címvédés felett ez is egyre ritkább, főleg zsinórban, és igen ez is motivált, hogy hazánkban talán nincs is tíz címvédős. Persze, motivál, de már tényleg a civil életemre szeretnék koncentrálni – ismételte meg Evelin az egy esztendővel ezelőtti ígéretét ugyanazzal a mosollyal, ugyanolyan csillogó tekintettel, mint akkor...