Várgesztesen talán nem is él olyan család, amely valamilyen módon ne kötődne a szénhez, a bányászathoz. A széncsaták hősei és a hivatás tiszteletére állítottak fel a Hagyományőrző csoport kezdeményezésére 2017-ben a községháza előtti parkban egy, a márkushegyi bányából származó csillét az egykori bányászok kérésére, azóta ott emlékeznek meg a Bányásznapról.

Jó szerencsét! – köszöntötte szeptember 7-én a szentmisét követő Bányásznapi megemlékezés résztvevőit Eckné Csákvári Valéria polgármester, hozzátéve, hogy az alkalom egyszerre a tiszteletadásé és a tanulásé.

Tisztelgünk a dicsőséges múlt előtt, és gondolunk azokra is, akik ma is őrzik, ápolják, tovább viszik a bányász hagyományokat. Mert a bányászat nem csupán munka volt: közösséget formált, kultúrát teremtett, és értékrendet adott. A bányászok élete mindig több volt puszta kenyérkeresetnél – egyszerre volt benne hit, bátorság és hivatástudat. A bányászat értékeket hagyott ránk. Az összefogás erejét, az egymás iránti megbecsülést, a szorgalmat, a kitartást és a bátorságot. Ezek az értékek nem csupán a föld mélyén voltak nélkülözhetetlenek – ezek minden közösség, minden emberi együttélés alapkövei. És miközben emlékezünk, gondoljunk bele egy pillanatra abba, mit is jelentett bányásznak lenni. Nap, mint nap leereszkedni a föld gyomrába, ahol vaksötét, fojtó levegő, szűk járatok és állandó veszély várt. Ott dolgozni, ahol minden zaj – egy robbanás, egy recsegő kő – a végzet hírnöke is lehetett. A bányász soha nem tudhatta biztosan, hogy a műszak végén újra meglátja-e a napvilágot, hallhatja-e még gyermeke hangját, átölelheti-e szeretteit. Ezért minden felszínre érkezés maga volt az élet diadala. Ha ma mi, az utókor, emlékezünk rájuk, akkor nemcsak tisztelgünk a múlt előtt, hanem vállaljuk is: őrizzük tovább mindazt, amit ők ránk hagytak – emberséget, közösséget, kitartást – fogalmazott.

A megemlékezés részeként a széncsaták hősei előtt Pfiszterer Ilona Szepesi Zsuzsanna „Bányászhősök”, Mautner János Szepesi Zsuzsanna „Bányásznapra”, és az egykori tatabányai bányászköltő, Sebestyén Lajos (1926. – 2012.) „Levél a bányászokhoz” című versének, a dalkör a „Glück auf!” ének előadásával tisztelgett, a jelenlévők a Bányász Himnusz közös eléneklésével hajtottak fejet. Az emlékhely talapzatánál a Nyugdíjas Bányász Szakszervezet képviseletében Imeli János elnök és Kanyó Ferenc helyezte el a kegyelet virágait.