Ma még vitatott, hogy a pasztell melyik műfajhoz tartozik: a festészethez, vagy grafikához. Ahhoz viszont kétség sem férhet, hogy a nyergesújfalui Szample Krisztina művésztanár szemet gyönyörködtető pasztellképei a pénteki tárlatmegnyitón mindenkit magukkal ragadtak a várgesztesi Faluházban.

Olyannyira, hogy Rising Károlyné polgármester be is jelentette: két alkotás máris elkelt. Az egyik, a kifejezetten a kiállításra készített, a gesztesi várat ábrázoló új gazdája az önkormányzat lesz, egy másiké pedig ő magánszemélyként.

Mindig csodálattal adózom azoknak, akik látják, amit mi látunk, és meg tudják örökíteni, hogy akkor is láthassuk, amikor nem vagyunk ott. Hatalmas érték, ha valaki így születik, ilyen szorgalmasan készül, az életét erre áldozza, és örömet szerez nekünk – fogalmazta meg gondolatait a polgármester a megnyitón, s elárulta, hogy ő már napokkal korábban „megleste” az alkotásokat és csak ámult hosszú percekig.

A nyergesújfalui alkotó várgesztesi bemutatkozásának gondolata Hummel Rudolfban született meg, aki a valamikor főállásban, ma óraadó rajztanárként oktató Szample Krisztina tanítványa volt egykoron. A művésztanár nyergesújfalui kiállítására látogatott el várgesztesi párjával, s merült fel benne, hogy a képzőművészet területén tovább erősíthetnék a két település közötti kulturális kapcsolatot.

Pénteken ez a kapcsolat – ahogy Hummel Rudolf, a megyei önkormányzati hivatal vidékfejlesztési, idegenforgalmi és környezetvédelmi osztályának vezetője fogalmazott – egy újabb mérföldkőhöz érkezett el, s feltette a kérdést, hogy mi lehet a közös pont? A szépség! – fogalmazta meg a választ, majd kifejtette: mindkét települést a szebbik nem képviselője vezeti, Várgesztes csodálatos természeti attrakciókkal rendelkezik, a gazdag német hagyományok is mindkét településre jellemzőek, és a képzőművészet is összeköti őket. A tárlat megálmodója azt is bejelentette: Krisztina alkotásai március 31-éig láthatóak Várgesztesen, Talabér Angelika gesztesi festőművész műveiből pedig május 19-én nyílik kiállítás Nyergesújfalun.

Szample Krisztina alkotói tevékenységét grafikával kezdte, művészeti vezetői igyekezték a festészet felé terelni, amihez – mondta el a megnyitón – tökéletes a pasztell technika, hiszen megmarad a grafikai vonalvezetés, a szerkesztett rész, ugyanakkor a foltok használatával már egy kicsit áttér a festészetbe, ezért nagy kedvence. A mai magyar pasztellművészek legjobbjai képezték: két kurzuson vett részt Pósa Edénél, és Harsányi Zsuzsától is nagyon sokat tanult.

A várgesztesi kiállítás három helyi témájú alkotása fotóról készült, a képről és a tájban festésről, azok szépségéről, nehézségeiről így fogalmazott: sok olyan képem van, aminek a vázlata a természetben készült és otthon fejeztem be, és van olyan is, ami a tájban készült. Más a fűben, a szélben, a napsütésben, az árnyékban festeni... Sokkal nehezebb a tájban benne élve kimetszeni azt a felületet, amit a képen meg akarok jeleníteni. Egy fotónál már adott ez a kimetszés, de az a környezet, amiben végül az ember elkészíti, a tájhoz képest egy rideg belső tér. És a fotó sokat csal a színekkel, árnyékokkal, kicsit át kell ültetni másik színvilágba. Tehát nem könnyű fotóról sem festeni, a tájban viszont fel kell venni azt a ritmust, a lélegzetet, a levegőt, a fényt, a meleget, együtt kell élni a természettel. Azok a képek sikerülnek jól plein air-ben (szabadban való festés), ahol az ember át tudja magát adni ennek az isteni atmoszférának...