Színes tájképek kiállítása várja az érdeklődőket a várgesztesi sportcsarnok emeleti galériájában. A kívül festői környezet most belül is megmutatja szépségét. Várkonyi Gábor székesfehérvári festő elfogadta a község meghívását és elhozta alkotásait.

A kiállítás megnyitóján Rising Károlyné, Várgesztes polgármestere elmondta: a családias közösség szívesen látja vendégül azokat, akik hozzájuk hasonlóan szeretnek gyönyörködni a természetben. A megnyitón Talabér Angelika adott elő megzenésített verseket, megmutatva tehetségét, melyet a helyiek leginkább a képzőművészeti alkotásairól ismerhetnek.

Várkonyi Gábor festő két-három esztendős korában már sokat rajzolt. Általános iskolában a szakkörben ismerkedett a képzőművészettel. A munkája azonban más irányba sodorta, majd hivatásos katonatisztként vonult nyugdíjba 1995 decemberében. A következő tavasszal már egy alkotókörben ült és újra rajzolt. Az elmúlt két évtized alatt sokféle technikát kipróbált, de leginkább a pasztellkrétával tudja kifejezni önmagát. A természetet mindenki szerette. Gyermekként sokszor kirándult a családdal, később pedig a barátokkal, kollégákkal is szívesen járta a természetet. Még katonaként egy tíz napos gyakorlat után, fáradtan tartott hazafelé társaival, amikor a Balaton partján elétárult a napfelkelte. Saját emlékei szerint rögtön elszállt a fáradtsága és akkor fogalmazódott meg benne először a gondolat, hogy egy ilyen látványt meg kell örökíteni, vászonra kell alkotni.

Eleinte a grafit, a szén, majd később az olaj, az akvarell, a tus, a fapác és az akril, majd a pasztellkréta is felkerült a kipróbált technikák közé. Utóbbi kettő a nagy kedvenc, ezekből áll a gesztesi kiállítás nagy része.

A kerámia ugyan nem a síkban alkotás örömét adja, de Várkonyi Gábor egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kerámia műhelyben találta magát és egy székesfehérvári szakkörön megismerkedett az agyaggal. Akkor az ecsetek a fiókba kerültek, de a kis kitérő után újra visszatért a vászonhoz. Most aktokat fest alkotótársaival, és szívesen tér vissza azokra a helyszínekre, ahol már korábban megörökítette a tájat. Kíváncsi rá, hogy az évek múlásával mi mindent tud láttatni újra ugyanazon a helyen.

Várgesztes hamar belopta magát az alkotó szívébe. Vallja, hogy ide még vissza kell jönni és nem csak fotók alapján, de a helyszínen nyert ihlettel is meg kell örökíteni a szó szerint festői tájat.