Tíz név olvasható azon az emléktáblán, melyet 1998-ban készíttetett el a vértessomlói önkormányzat a bányaszerencsétlenségben elhunyt falubeli bányászok emlékére a temetőben.

Az első, 1815-ös évszám Gratza Bertalan emlékét idézi, az utolsó Dodonka Istvánét, aki 1973-ban vált a széncsata áldozatává. Vértessomlón első alkalommal 1992-ben, még a nyugdíjas székházban gyülekeztek Szent Borbála napi ünnepre, majd a program szervezéséhez két évvel később csatlakozott az önkormányzat. 1998-ban elkészült a temetőben a kegyeleti emlékfal, s azóta ott róják le tiszteletüket a szentmisét követően.

A lélekharang jelezte szombaton a temetőben a megemlékezés kezdetét, majd a Német Nemzetiségi Dalkör fájdalmas énekei után Igó István szólt Szent Borbála, a bányászok védőszentjének alakjáról, aki a hirtelen halállal járó veszélyes szakmát űzők védőszentje. A polgármester a vértessomlói szénbányászat 1745-ig visszanyúló gyökereit is felidézte, hiszen 272 évvel ezelőtt a településen nyitották meg az ország első szénbányáját, s szinte valamennyi somlói férfi a föld alatt, állandó veszélynek kitéve dolgozott. Megrázó percek következtek, amikor hosszan sorolta a Magyarországon legtöbb áldozatot követelő sújtólégrobbanásokat, melyek a megye szénbányáiban következtek be, s gondolatait zárva hangsúlyozta: a bányászok, bányász utódok, fiak, unokák büszkén, emelt fővel mondhatják, ha a múltjukról, mivoltukról esik szó, hogy őseik, elődeik erőfeszítése nem volt hiábavaló. Az általuk létrehozott munkakultúrát, vívmányaikat, értékrendjüket, erkölcsi példájukat a sorra bezárt bányák sötétje nem zárta magába, mert azok ma is elevenen élnek és hatnak.

Odafenn az ég lámpásokkal, megannyi ragyogással. Mi itt lenn reszkető gyertyalánggal. Mégis együtt vagyunk. Ti ott fenn, mi itt lenn... Az örök emlékezet idevarázsol benneteket, számolatlan hétköznapi hőseinket... Encz Attiláné önkormányzati képviselő verssel tisztelgett az elhunyt bányászok előtt, majd az emlékhelynél Rising Károlyné Várgesztes, Igó István, Vértessomló polgármestere, valamint az oroszlányi, móri, pusztavámi, várgesztesi, környebányai és helyi szakszervezetek képviselői helyezték el a tisztelet és kegyelet koszorúit.