A húsvét a keresztény világban a feltámadás emléknapja, amikor a hit szerint Jézus Krisztus az ünnepek ünnepén, húsvétvasárnap feltámadt halottaiból. A Biblia szerint Jézus a nagypénteki kereszthalálával megváltotta az emberek bűnét, a húsvétvasárnapi feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.

Az egyházi húsvéti ünnepi szertartások mind megerősítik a hívőket abban, hogy a hitükből lelki erőt meríthetnek, bízhatnak az egyház tanításában, Jézus Krisztus feltámadásában és a halál feletti győzedelmeskedésében.

Ez az ünnep az egyházi vonatkozásán kívül a tavasz eljövetelének az ünnepe, hiszen ilyenkor a természet is újraéled. Elkezdődik egy újabb ciklus, amelyben a növények és állatok termékenysége eredményt hoz. A természetben ekkor kezdődik az utódok létrehozása, a növények megtermékenyítése. A húsvét ideje a kereszténység elterjedésének időszaka előtt, a pogány népeknél, a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel azonos. Ezeknek a szokásoknak régtől fogva elemei voltak a feltámadás és az újraéledés természeti megnyilvánulásai, jelképei.

Ma már a húsvéthoz kapcsolódó szokások a legtöbb családban elmaradnak, hiszen sokan inkább kirándulni mennek. Talán csak a táplálkozás szokásai nem változnak, hiszen a húsvéti sonka, a főtt tojás, a torma és a kenyér nemcsak a családi asztalon, de az éttermek, élelmiszerboltok kínálatában is hangsúlyosabban jelen van.

-Huszár Ágnes-