Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

(Ady Endre)

A Mindenszentek ünnepe a katolikus keresztény egyház saját ünnepe, ami a történelem folyamán összekapcsolódott az ősszel tartott ősi kelta Samhain pogány ünneppel is, amelyet azonban már az ókereszténység korában krisztianizáltak. 

Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. A keresztény közösségek a hetedik századtól kezdődően egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. Így a pogány halottakra emlékező ünnep Mindenszentek ünnepeként élt tovább - írja a Wikipédia a Mindenszentekről.

November 2-án ünnepli a kereszténység a halottak napját. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Ennek a szokásnak a célja eredetileg az volt, hogy ezen a napon kiszabadult lelkek újra visszataláljanak a maguk sírjába, szívesen maradjanak lakhelyükön, és ne kísértsék az élőket. Ezt a szokást nemcsak a katolikusok tartják, hanem a protestánsok is átvették.

Az elhunytak emlékezetére pár órára a harangok is megszólalnak november 2-án. A néphit szerint ennek köszönhetően a halottak lelkei megnyugszanak és megpihennek, szenvedéseik pedig enyhülnek.