Ötszázötven főből állt az a huszárhadosztály, melynek tagjai 1945. első hónapjaiban a Vértes hegységben próbálták feltartóztatni a túlerőben lévő szovjet csapatokat. A harcokat tizenketten élték túl.

A huszárhadosztály, amelynek fegyvernemként ez volt az utolsó nagy csatája, az ellenség kemény ellenállását megtörve Kőhányáspusztát közelharcban foglalta el. Szuronnyal, rohamkéssel és kézigránáttal kellett a szívósan védekező oroszokat lépésről lépésre visszaszorítani. A huszáralakulat lovasai két hónapon keresztül tartották a vonalat, ám a túlerőben lévő szovjetek előrenyomulását nem tudták végül megakadályozni.

Az elesettek tiszteletére emelt emlékművet 2013-ban a Vértesi Erdő Zrt, a Vérteskozmához vezető út mentén, ahol szombat délelőtt rótták le kegyeletüket a jelenlévők a magyar áldozatok előtt.

A kegyeletteljes megemlékezésen Spergelné Rádl Ibolya Gánt és Illés Szabolcs Csákvár polgármestere osztotta meg – többek között – gondolatait, majd az áldozatokért Ugrits Tamás püspöki irodaigazgató, pasztorális püspöki helynök mondott imát, végül a környező települések polgármesterei, a civil szervezetek és intézmények képviselői helyezték el koszorúikat az emlékhely talapzatánál.

Oroszlány képviseletében Lazók Zoltán polgármester és Nagy Csaba, a Rákóczi Szövetség városi elnöke, míg a kistérségből Rising Károlyné Várgesztes első embere tisztelgett az áldozatok emléke előtt.