Oszd meg, amid van! – ez Szent Márton üzenete, akiről több országban is megemlékeznek november 11-én.

Várgesztesen szigorú biztonsági intézkedések mellett, a szülők jelenléte nélkül rendezték meg az óvodások és kisiskolások főszereplésével immár 19. alkalommal a Márton-napi megemlékezést szerda délelőtt.

Mint minden évben, a gyerekek ezúttal is már napok óta készültek a programra, ismerkedtek Szent Márton életútjával, lámpást készítettek, és ezekkel a lámpásokkal felszerelkezve indultak útnak, énekelve a kicsit átköltött gyermekdalt:

Száz liba egy sorba
mennek a „templomba”
elöl megy a gúnár
Jaj de peckesen jár
Száz liba egy sorba

És valóban a templomban fejeződött be a hagyományőrző esemény, ahol az iskolások műsorával, versekkel, mondókákkal, dalokkal emlékeztek meg a szent püspökről.

A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.

A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották, ami latinul „avis Martis” (Mars isten madara). Ebből lett népies szófejtéssel "Márton madara".

Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: "Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik". Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a "püspökfalat" kifejezés.