Legyünk büszkék rá, és soha ne feledjük, hogy a mélyművelésű bányászat itt kezdődött el Vértessomlón, és amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy nagyon sokan vesztették életüket üzemi balesetben, bányaszerencsétlenségben.

Az Ő emléküknek is tisztelettel adózunk ma – köszöntötte a vértessomlói hagyományos Bányásznapi ünnepségen megjelenteket, Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselőt, Rising Károlyné Várgesztes, Igó István Vértessomló polgármesterét, Visnyei László plébánost, valamint a helyi és várgesztesi nyugdíjas bányászokat Imeli János. A rendezvény kezdetén egy perces néma felállással tisztelegtek az egykori bányásztárs, Ligetvári Csaba emléke előtt, aki 55 esztendősen a közelmúltban hunyt el.

Krüpl János, Rising Károlyné, és Dimitrov Péterné is verssel adózott a valamikori szakmakultúra, a mélyben a veszéllyel dacoló bányászhősök emlékének, és természetesen a Nemzetiségi Dalkör műsorában is elhangzott a szívszorító ének: Ímhol a föld alá megyünk aknák, s tárnákon át. S a napfényt fölváltja ott lenn a gyönge mécsvilág. S ha munka után egyikünk többé nem jönne fel, zokogja el fájó szívünk: Pajtás, szerencse fel!

Vértessomló annak idején a bányászat bölcsője volt. Nagyon nehéz szakma, komoly fizikai megterheléssel járt, és a családfenntartónak egyedül kellett előteremtenie a megélhetéshez szükséges javakat, hiszen abban az időben sok családnál négy-hat, vagy akár nyolc-kilenc gyermek is született, így az édesanyák a háztartást vezették. A bányászat nem csak Vértessomló múltját határozta meg, hanem a jelenét is, hiszen a mai napig a bányásztelepülések közé sorolnak bennünket – hangzott el Igó István polgármestertől, aki az országos tűzoltóverseny délelőtti díjátadó ünnepségét is felidézte: a vértessomlói csapatok kiemelkedő eredményeket értek el, büszkén állhattam ott a falu polgármestereként.

Schäffer László, az Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke úgy vélte, hogy a bányász múlt a tűzoltósikerekben is szerepet játszik: a bányászoknak minden egyes csille szén kitermeléséhez szükségük volt a szívükre, lelkükre, a kitartásukra és az erejükre. Úgy gondolom, hogy ezeket az emberi jellemvonásokat a bányászok átörökítették a gyerekeikre, unokáikra, a tűzoltókra, és ennek is köszönhető, hogy az egyesületünk ilyen szép eredményeket ér el.

Az ünnepi eseményen a hagyományoknak megfelelően emléklappal és bányászkupával köszöntötték a legrégebbi szakszervezeti tagokat. Matajsz József és Wohl Jánosné 65 éve tagja az érdekvédelmi szervezetnek. 60 éves tagságáért Szabó János és Tarr József, az 50 évesért Bús Imre és Keindl György részesült elismerésben, majd a délután további részében fehér asztal, ízletes vendéglátás mellett idézték fel a széncsaták emlékeit a bányásznyugdíjasok.

Az esemény képeit a www.vertessomlo.hu oldal Galériájában tekintheti meg!