Ha Ő nincs, akkor ma nem létezik a Hagyományőrző Klub. Feltámasztotta a disznóvágás sváb hagyományait, sváb-magyar szótárat állított össze, mindenkit bíztatott a régi családok fényképeinek összegyűjtésére, és a hozzá köthető nagy sikerű Várgesztesi Öregdiákok Találkozója is bevésődött a falu emlékezetébe.

Amikor pedig elérkezettnek látta az időt, átadta a stafétát – hosszan sorolták május 8-án a várgesztesi Faluházban Schalkhammer Ferenc érdemeit, a község, a közösségért tett szolgálatait, a kedves emlékeket. Feri bácsit a 90. születésnapja alkalmából a családja, szerettei mellett Rising Károlyné jelenlegi, és Menoni Gabriella egykori polgármester, valamint a Hagyományőrző Klub tagjai is köszöntötték, Ő pedig mosolyogva, láthatóan örömmel vett részt igen aktív életének, mindennapjainak múltidézésében. Ebben segít majd az a fotó emlékkönyv is, melynek első két lapját a klub töltötte meg a jeles születésnap alkalmából képekkel, az ünnepelttől pedig azt kérték, hogy a többi oldal se maradjon üresen, hiszen biztosan őriz otthon maradandó emlékeket.

Feri bácsi 1932. május 5-én született Várgesztesen. Szegény családban nőtt fel két testvérével, húgával, Magdival, és a nála idősebb Józseffel. Édesanyja, édesapja napszámos volt: apja télen favágással foglalkozott, nyáron a feleségével aratni jártak. Feri bácsi már egészen fiatalon, 1945-1946-ban szolgált Kiss Ernő vidékerdésznél, és Molnár János tanítónál. Mind a két helyen Jakobi Náni volt vele, mint cseléd. Kiss Ernőnél tehenet, lovat, apró állatot gondozott, a ház körüli szántók megművelésében segített. A Tanító bácsinál az állatokat látta el, a kertet gondozta, és a konyhában is segített: Náni mosogatott, ő törölgetett.

1947-ben Oroszlányba gyalog járt dolgozni az épülő Felsőtelepre. 1948-ban Pallanek János fakereskedőnél favágóbrigádban dolgozott a bátyjával, és Schlapak Józsival a Kadóc tarrvágásán. Az erdészük Hazenfratz Józsi bácsi volt Somlóról. Nyáron Körtvélyesen arattak, a brigádban Pillmann György volt a gazda, a szakácsnő Fogl Margit néni.

1948 karácsonyán került Pestre kovács inasnak, édesanyja öccse, Hetzl János és családja fogadta be, így lelt második otthonra. Ott ismerte meg a szomszéd lányt, Ágnest: szerelem szövődött, Ágnes élete párjává vált. Olyannyira, hogy Feri bácsi még a születésnapi ünnepségen is szinte folyamatosan szorította gondoskodón Ági néni kezét.

1949. január 1-jén állt munkába egy kisiparosnál, mint inas, de közben államosították a műhelyt, így március 10-én áthelyezték a Budapesti Vegyipari és Radiátor Gyárba. 1951 februárjában szerezte meg a kovács-kazánkovács szakmunkás bizonyítványt, a következő év novemberében bevonult katonának Pápára 7087 közepes és nehézharckocsi kezelő beosztásban.

1953-1954-ben ott voltak a Szigetközi árvíznél, és az aratásnál, 1954 augusztusától Pusztavámon állomásoztak, bányász lett. Bár 1955 februárjában leszerelt, maradt Oroszlányban a XVII. aknán kovács beosztásban.

1955. április 30-án érkezett el a nap, amikor Ági nénivel a polgári ceremónia során Pesterzsébeten kimondták a boldogító igent, majd másnap tartották a templomi esküvőt a Szabótelepen.

A 67 esztendő alatt megszületett leányuk, Magdi, és fiúk, Feri. Ők három unokával és egy dédunokával ajándékozták meg a Feri bácsit, Ági nénit.

Schalkhammer Ferenc 1955 februárjától 1978-ig volt a XVII. aknán kovács és földalatti bánya kovács, majd 1985 májusáig a XXI. aknán kovács. 1985. május 6-án vonult nyugdíjba, ám ez korántsem jelenti, hogy akkortól a tétlenkedés jellemezte volna. Mindig is szeretett közösségben dolgozni, nemcsak a munkahelyén, azon kívül is. Aktívan részt vett a szakszervezeti munkában. A XVII. aknán 1955-1978-ig bizalmi volt a kovács és lakatos műhelyben, két cikluson át üzemi bizottsági tagságot töltött be. Ugyanebben az időszakban az Oroszlányi Szénbányáknál tröszti választmányi tagként is tevékenykedett, nagy odaadással végezve a munkáját. 1986-ban a Tatabányai V.sz alapszervezet Vértessomló-Gesztes megalakulása után is vállalt feladatokat, egy cikluson át vezetőségi tag volt, és több mint 10 évig gesztesi bizalmi.

Várgesztesen, ahogy az ünnepség során is oly sokszor felidézték, elvitathatatlan érdemei voltak a Hagyományőrző Klub megalapításában, s bár tíz éve átadta a vezetői teendőket, az biztos, hogy sem a falu, sem a klub nem feledi az igen aktív közösségi ténykedését, s a kedves összejövetel valamennyi jelenlévője egyként kívánta, hogy az előtte álló évek teljenek egészségben, boldogságban, s hogy közösen ünnepelhessék meg a 100. születésnapját is.

Az esemény képeit a galériában tekintheti meg.