Jó szerencsét! Várgesztesen nem ismeretlen ez a köszönés. Évtizedekig még az iskolában is így köszöntünk. Megemlékezésnek hívjuk a Bányásznapi eseményt, mert ünnepelni egy eltűnt magyarországi hivatást, igazán nehéz lenne… – fogalmazott szeptember 3-án a szentmisét követő megemlékezésen Vörös Sándorné, a Hagyományőrzők vezetője.

A Hagyományőrző csoport kezdeményezésére, az egykori bányászok kérésére 2018-ban állítottak fel a széncsaták hősei és a hivatás tiszteletére a községháza előtti parkban egy, a márkushegyi bányából származó csillét Várgesztesen, azóta ott emlékeznek meg a Bányásznapról.

„Ha majd egykor a föld ölébe' Végóránkat éljük, Isten kezébe' életünk, S Ő megsegít, reméljük. Te kisleány, ne bánkódjál, Bányásznak halni szép halál, Egekbe szállani fel, fel, Szerencse fel! Szerencse fel!” – szólt a fájdalmas Bányász Himnusz a szentmisét követő megemlékezésen a Német Kultúregyesület Dalköre előadásában, majd Vörös Sándorné fejezte ki valamennyi jelenlévő nevében a mélységes tiszteletet azok iránt, akik valaha naponta szálltak a mélybe a recsegő-csattogó kasban, hogy az otthon melegét, az ipar hátterét biztosító barnaszenet kitermeljék, biztosítsák a családok megélhetését. Lenn a szén volt a fontos, fenn a család megélhetése...

A szénbányák vállalat valamelyikében egykor 121 várgesztesi dolgozott kezdetleges technikai körülmények között, kemény és merev bányászruhában, hol porban, hol vízben, hol forróságban, hol hidegben folyt a kitermelés. A hagyományőrzők találkozói nem múlnak el az emlékek felidézése nélkül: az egymásra utaltságról, biztonságról, mentésről, vízbetörésről, önfeláldozásról, termelési tanácskozásról… nem panaszkodnak, jólesően mesélnek… - hangzott el Vörös Sándornétól. Zárásul azt kérte, hogy az örök emlékezet, tisztelet övezze a bányászokat és feleségeiket, a családanyákat, akik biztosították az otthoni hátteret, művelték a földet, gondoskodtak a háztartásról, gyermeknevelésről, ugyanolyan összefogással, mint tették azt férjeik a föld mélyében.

A széncsaták hősei előtt Tóth László vájár Újfalusi Ármin „A bányaló”, Szolga Róbert Szeibert Éva „Bányászok dicsérete” című versének, a dalkör a „Glück auf!” ének előadásával tisztelgett, majd a megemlékezés zárásaként az emlékhely talapzatánál a bányászok előtt fejet hajtva Tóth László, Mautner János, valamint Vértessomlóról Imeli János helyezte el a kegyelet virágait.

Az esemény képeit a Galériában tekintheti meg.