Harminc évvel ezelőtt Batin József kezdeményezésére emlékeztek meg először a bányászat áldozatairól az első Borbála napi ünnepségen Vértessomlón - mondta el Igó István december 9-én a helyi katolikus temetőben felállított bányász emlékműnél.

A polgármester először köszöntötte a megemlékezőket, kiemelve Rising Károlyné várgesztesi polgármestert, dr. Auer Zsolt Dénes jegyzőt, Vértessomló díszpolgárait Pfiszterer Zsuzsannát és Hartdégen Józsefet, a Tatabánya és Oroszlány-Pusztavám-Mór bányász szakszervezetek képviseletében jelenlévőket, illetve mindazokat az egykori bányászokat, akik az ünnepség előtt megtartott misén is jelen voltak.

A nyitó gondolatok után a Vértessomlói Dalkör emlékműsora következett, majd ismét Igó István vette át a szót. A település első embere elmondta, hogy Szent Borbála bányászkodással való kapcsolata nem ismert, ugyanakkor a bányászok mindig hozzá fordultak, mint védőszenthez, aki a hirtelen halál, a sebesülés és a tűzvész ellen védte meg őket. A hirtelen halál elleni védelem magyarázatát abban kereshetjük, hogy Borbála azt a kegyelmet kérte Istentől, hogy ne hagyjon senkit meghalni az utolsó kenet felvétele nélkül.

Miután ismertette a térség szénbányászatának múltját, Igó István elmondta, hogy annak ellenére, hogy Magyarországon a mecseki szénmedence minősült a legveszélyesebbnek, a legtöbb áldozatot követelő sújtólégrobbanás mégis a kevésbé veszélyesnek tartott tatabányai-oroszlányi és dorogi szénmedencében következett be. Az áldozatoknak emléket állítottak Tatabányán, a Bányászáldozatok Emlékparkjában, Oroszlányon a Bányász múzeum márványtáblája, Vértessomlón a temető bronztáblája őrzi az áldozatok emlékét. A környék százhúsz éves bányászati tevékenységének több mint ötszáz bányamunkás esett áldozatul, azt pedig megszámolni is nehéz, hogy mennyien szenvedtek balesetet, mennyien viseltek magukon életük végéig sérülést. Magyarországon a legtöbb áldozatot követelő sújtólégrobbanás megyénk szénbányáiban következett be. Tatabányán a XII-es aknán 1950-ben történt bányarobbanásban nyolcvanketten vesztették életüket.

Egy emberöltővel később, 1978. február 16-án a Vadorzó változott pokollá, amikor huszonhatan vesztek oda a sújtólég- és szénporrobbanásban. Hetüknek örökre a szénmező lett a végső nyughelyük. A legutolsó katasztrófa Oroszlányon történt a Márkushegyi bányaüzemben, ahol harmincheten vesztették életüket 1983. június 22-én. A múltidézés után a Bányász emlékhelynél a megemlékezők koszorúzással rótták le kegyeletünket, és emlékeztek meg a Vértes szénmedencében történt végzetes bányaszerencsétlenségek áldozatairól. Először Tatabánya, majd Oroszlány-Pusztavám-Mór Bányász Szakszervezete helyezte el a megemlékezés virágait, őket követően pedig Várgesztes önkormányzata, végül Vértessomló települési- és német nemzetiségi önkormányzata képviseletében jelenlévők rótták le kegyeletüket az emléktáblánál. A megemlékezés a Bányászhimnusz közös eléneklésével zárult.