Milyen művészeti emlékek találhatóak és ismerhetőek meg Várgesztesen? – ezzel a címmel indult programsorozat január 30-án a Keltike Házban, ahol a szép számú érdeklődők Pfiszterer Ilona nyugdíjas pedagógus előadásából Hertay Mária Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész életével, munkásságával, művészetével ismerkedhettek meg.

Annak, hogy én tarthatom ma ezt az előadást, két oka van. A testvérem ott volt Mária 85. születésnapján, és egy olyan könyvet hozott haza, amiben a legtöbb munkája megtalálható. Lenyűgöző volt számomra, hogy Mária miket alkotott, főként azután, hogy láttam a róla készült képeket. A várgesztesieknek nem igazán kell bemutatni, hiszen míg a templomban alkotott, nagyon sokan személyesen is találkoztak vele és kapcsolatban voltak, tehát én bízom benne, hogy ezért is van ez az érdeklődés. Tehát az első találkozásom a könyvekben lévő képek alapján indult el – köszöntötte a megjelenteket az előadó, aki másik okként említette, hogy aktív részese volt azon képek kiválogatásának, melyek a művész 2018. májusi halálát követően kerültek Várgesztesre. Azt is elmondta, hogy bár hivatalosan Csornán található állandó kiállítása, s ott valóban a tűzzománc alkotásai is megtekinthetők, összességében – véleménye szerint – a Várgesztesen bemutatott rézkarc és litográfia gyűjtemény gazdagabb.

Hertay Mária 1932. október 5-én született Sopronban. 1955–59 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, 1959–63 között ugyanitt elvégezte a grafikus szakot is. Olyan tanítói voltak, mint Ék Sándor, Fónyi Géza, Kmetty János és Papp Gyula.

Mélyen vallásos volt, a vallás egész életében meghatározó szerepet töltött be, annak ellenére, hogy az akkori politikai éra nem igazán nézte jó szemmel. A vallási témájú képeit, a stáció képeket, a különböző seccok, oltárképek vázlatait nem a főiskola emeleti műhelyeiben készítette, hanem az alagsori helyiségekben – hangzott el az előadás során, s az is, hogy nagyon kevés személyes dologra lehet rábukkanni Máriát kutatva. Zárkózott, magának való ember volt, aki a maga világában élte meg a dolgait, azokkal tartott kapcsolatot – Várgesztesen például annak idején Bőhm plébánossal – akik ugyanolyan szellemű, ugyanolyan gondolkodású emberek voltak, amint ő. Fiatalon, a főiskolát befejezve érkezett Várgesztesre, s készítette el az oltárképet, a két oldalán lévő Szent Vendel és Szent Borbála falfestményeket és a stációképeket. (A 85. születésnapjáról készített tudósítás felidézi, hogy akkor a gesztesiek minden finom falattal igyekeztek evésre bírni a madárcsontú művészt, ő azonban sokszor csak 5-6 óra múlva mászott le az állványzatról, mondván még nem ér rá enni. Saját csendjében hosszan dolgozott, amit a gesztesiek tiszteletben tartottak, csak olykor küldtek be 1-1 gyermeket a templomba, hogy megnézze: dolgozik-e még?)

Pfiszterer Ilona részletesen szólt a Mária által alkalmazott technikákról, a rézkarc és a litográfia készítési folyamatáról. Hogy volt ereje, hogy volt energiája megcsinálni? Tette fel a kérdést, hiszen – ahogy fogalmazott – a rézkarc készítése nem egyszerűen alkotói munka, hanem fizikai erőkifejtést is igényel, ami igencsak megterhelő lehetett az apró termetű, törékeny Mária számára. Azt is elmondta, hogy egy-egy rézkarcról legfeljebb 100 nyomatot lehet készíteni, ha jól meg van vésve, de annál többet nem. Ugyanakkor vannak olyan művészek, akik nem készítenek annyit, s egy-egy rézkarc értéke attól is függ, hogy hány másolat készült belőle. A Keltike Házban látható rézkarcok többségéből 15 másolat készült, az egyikből a tizenkettediket kapta meg a település. Ez abból a számból derül ki, melyet az alkotás alsó felén, középen tüntetett fel a művész az aláírása és a kép címe között, de vannak olyan művek is, amelyeknek a hátuljára jegyezte fel.

A programsorozat következő előadása a templomban lesz Hertay Mária ott látható alkotásairól. Az első állomás zárásaként Rising Károlyné polgármester a család, a barátok üdvözletét tolmácsolta, akik – mint mondta – nagyon meghatódtak, hogy rendszeresen látogatják a kiállítást és ápolják az emlékét. Nagyon szerette Várgesztest, nagyon szerette a gesztesi embereket – idézte fel a polgármester, s azt is, hogy Mária minden találkozásukkor elmondta, milyen boldog lenne, ha Gesztesen élhetne.

Az esemény képeit a galériában tekintheti meg.