Hertay Mária Munkácsy díjas festőművész szakrális munkáiról és a várgesztesi művészeti emlékeiről tartott előadást március 11-én Pfiszterer Ilona nyugdíjas pedagógus a Keltike Házban, majd az érdeklődők a templomba is elsétáltak, hogy a kapott információk birtokában immáron más szemmel láthassák a művész alkotásait.

Hertay Mária 1963-ban és 1964-ben alkotott Várgesztesen, Böck János plébános felkérésére készítette el secco technikával a templom oltárképét, valamint Szent Vendel, Szent Borbála alakját és a stációkat.

Mária Mosonmagyaróváron ismerte meg Böck Jánost, aki akkor ott káplán volt. 1963 Húsvétján került Várgesztesre, s megtapasztalta, hogy a templom nincs túl jó állapotban, ezért Máriához fordult, hogy segítsen a templom szépítésében, ő pedig örömmel elvállalta, a sima fal előfestésében az iparművészeti főiskolán tanuló barátnője, Balogh Izabella volt a segítségére.

Az előadó Weisz János gyűjtése és Hartdégen Ákos átirata alapján idézte fel a művésznő Várgeszteshez fűződő kapcsolatát, a kezdeteket, s a folytatást, hiszen Hertay Mária nem csupán akkor volt sokat Várgesztesen, amikor alkotott. Mély vallásossága miatt a 60-as, 70-es években nemigen szerették, de Gesztesen támogató lelki társakra talált, Böck János emlékére később rézkarcot is készített. Minden bizonnyal ez is lehetett az oka, hogy a visszahúzódó művész nagyon szerette a falut, a gesztesi templomi szakrális alkotásai is eltérnek a megszokottól.

Rising Károlyné polgármesternek maga mesélte el, hogy Várgesztesen újított a színekben, lüktetnek a lilák, kékek, Balogh Izabella viszont, aki az alapot készítette, istenkáromlásnak tartotta és azt kérte, olyanra fesse, mint a soproni templomot. Ő viszont azt felelte, hogy mást akar, mint a többiek, mást, mint máshol, mert szereti Gesztest. Később egyébként a színek használata miatt sok támadás érte egyházi részről.

Az előadás igazán ritka és kivételes perceket is tartogatott, hiszen a festőművész 1999-ben restaurálta a templomi alkotásait, s Hartdégen Ákos akkor a Várgesztesi Televízió részére interjút készített vele. A jelenlévők a riport egy részletének segítségével pontosan negyedszázadot utazhattak az időben, és 1963-64-et is érinthették.

1999-ben így mesélt a művész:

„Böck János plébános Jézus mennybemenetelét kérte oltárképnek, a festő természetesen azt készíti el, amit a megbízó kiválaszt. Ezekhez a képekhez nekem természetesen kartont, tehát vázlatot kellett készíteni, utána felnagyítani olyan méretre, mint amilyen a kép lesz. Tehát életnagyságon felüli alakokat kellett megrajzolnom, az egész környék modellt állt hozzá... Jöttek, és álltak lelkesen. Alul, a legalsók hasonlítanak is… a szüleim, meg a szomszédság. Hát Istenem, sírok… ezek az emberek már mind meghaltak. Kivéve alul a gyerekeket, fiatalokat, azok élnek. Szűz Mária és Krisztus arcát az ember természetesen fejből készíti, ahhoz nincs modell.

Szent Vendelhez, Szent Borbálához is két szomszéd fiatal állt nagyon áldozatkészen, kedvesen. S mikor elkészült ez az óriási tömeg karton, a nagy papírokkal és a fadobozzal vonultam vissza Várgesztesre. A nagy rajzok hátsó oldalát be kell kenni festékkel, oda kell helyezni a falon, ahová a kép készül, és ecsettel nagyvonalakban az ember átnyomja az alakokat. Hát ezek után az ember leveszi a nagy papírokat, és elkezdődik a festés. Az ember nekiugrik a falnak, és kisebb, nagyobb ecsetekkel és rengeteg színnel megfesti a képet. Én kb. 3-4 hét alatt festettem meg az oltárképet a két mellékalakkal. A stációk elkészítésére 1964-ben kért meg a Böck úr, Iza elkészítette a falakat, aztán jöttem a stációkkal, szintén 3-4 hét alatt elkészültem. Ezekhez is természetesen volt modell, ahol Jézust megfosztják a ruháitól, a Molnár Karesz volt. Elmúlt 36 év, az alsó képek kicsit megsérültek, én ezt javítom… szeretettel…. nem pénzért csinálom, hanem szívből, mert szeretem a gesztesi embereket, szeretem Gesztest…”