Ma az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelgünk, azok előtt, akik nem csupán egy eszméért, hanem a magyar nemzet szabadságáért, függetlenségéért és jövőjéért küzdöttek.

Az ő bátorságuk, áldozatuk és elkötelezettségük olyan örökség, amelyet kötelességünk megőrizni és továbbadni a következő generációknak – kezdte ünnepi gondolatait március 15-én Eckné Csákvári Valéria a várgesztesi buszmegálló melletti Kopjafánál, ahol a borongós reggel ellenére gyerekek, felnőttek, idősek csoportja gyűlt össze.

A történelem során mindig azok a nemzetek tudtak fejlődni, melyek mertek kiállni az igazságért és szabadságért. 1848-ban a magyar ifjúság nemcsak kimondta azokat a szavakat, amelyeket az ország hallani akart, hanem tettekkel is bizonyította, hogy készen áll megvédeni a szabadság eszményét. A forradalom és a szabadságharc példát mutat arról, hogy az igaz ügyért folytatott küzdelem soha nem hiábavaló. Még ha a harcok el is buktak, az eszmék tovább éltek, és később meghozták a várt változásokat – folytatta, hozzátéve, hogy a mai, gyorsan változó világban talán nehéz elképzelni ezt a fajta áldozatkészséget, de a szabadság, a függetlenség, a nemzeti összetartozás ma is olyan értékek, melyeket meg kell óvnunk.

A polgármester azt kérte, hogy emlékezzünk a hőseinkre, de közben gondolkodjunk el azon is, hogyan formálhatjuk mi magunk a jövőt, hogy méltók maradjunk az előttünk járók örökségéhez. Tartsuk meg a hitet, az elszántságot és a hazaszeretetet, hogy a jövő generációi is büszkén mondhassák: „Nem engedünk a 48-ból!” – zárta beszédét, majd a megemlékezés zárásaként a Kopjafánál a Hagyományőrzők elnökével, Vörös Sándornéval helyezte el a kegyelet virágait és hajtott fejet.