Magyarországon és a környező országokban elterjedt népszokás, hogy húsvét hétfőn - vízhányó vagy vízbevető hétfőn - a legények megöntözik a lányokat. Néhány évtizeddel ezelőtt ennek a legelterjedtebb formája a vödörből locsolás volt, esetleg vályúba vetették a lányokat.

A XX. század utolsó évtizedeiben egyre inkább a kölni került használatba, manapság leginkább valódi parfümmel locsolnak azok a bátor fiúk-férfiak, akik tartják a népszokást. Vidéken, falun még élénkebben él a hagyomány, nagyvárosokban azonban már sokan választják inkább a kirándulást.

A múlt század derekán helyenként elképzelhetetlen volt, hogy a lányok ne legszebb ruhájukban, bizonyos vidékeken népviseletben várják a locsolókat. Természetesen míves festett tojásokkal, vendéglátással (a hagyományos húsvéti sonkával, tojással) fogadták az érkezőket.

Városias környezetben is sokáig tartotta magát a locsolkodás, rokoni-közeli baráti körben ma is előfordul. A locsolókat váró kislányok természetesen nincsenek tisztában azzal, hogy a rítus, amelyben részt vesznek, a termékenységkultuszhoz-megtisztuláshoz kapcsolódik, számunkra a szép ruha és a kedves locsolkodó fogadása a lényeg. Az elmaradhatatlan kellékek: vödör víz helyett a kölni, gyakran a locsolóvers, a hímes tojás (manapság gyakran inkább már csokitojás) és a többféle sütemény.

Egyes vidékeken szokás volt a húsvét hétfői locsolást másnap viszonozni: keddenként a lányok indultak útnak, hogy megöntözzék a legényeket.