Sírjuk távolban, emlékük szívünkben
A címben szereplő felirat áll a várgesztesi emlékműre vésve, amely előtt évről évre megemlékeznek az 1945. január 6-i eseményekről. Orosz katonák érkeztek ezen a napon a Vértesben megbúvó kis faluba, akik összeszedték a 15-55 év között férfiakat, hogy – ahogyan mondták – háromnapos „malenkij robot”-ra, azaz kényszermunkára vigyék őket. Az három napból aztán hetek, hónapok lettek.
Rising Károlyné polgármester a vasárnap délelőtti megemlékezésen arról szólt, hogy már a II. világháború alatt sem volt könnyű élete a településen élőknek. A civil lakosságnak el kellett viselni hol a német, hol az orosz katonák gaztetteit, a házakból való rokonokhoz áttelepítést, állataik és terményeik rekvirálását. Rettegésben élték életüket a családok, és csak egymásra számíthattak.
- Azonban, ami 72 évvel ezelőtt történt az tudatos, előkészített szörnyűség volt. Kényszermunkára vitték el a férfiakat, és embertelen körülmények között tartották őket német származásuk miatt. A családok hetekig, hónapokig nem tudtak róluk semmit. Tizenegyen nem tértek vissza Gesztesre, és további 15 fő halálát okozta a „kismunkára” kényszerítés következménye (hastífusz, végelgyengülés), így végül 26 áldozata lett falunknak – fogalmazott az elöljáró.
Pillmann József, a német nemzetiségi önkormányzat elnöke a több mint hét évtizeddel ezelőtti eseményeket idézte fel.
A férfiak útja gyalog vezetett Lovasberény érintésével Bajára. Itt vagonírozták be őket és indították Temesvárra a transzportot. Hetek, hónapok teltek el a hazatérésig, miközben a járványokkal, a rossz higiénés körülményekkel és a betegségekkel kapcsolatba hozhatóan, összesen huszonhatan hunytak el. Összes bűnük német származásuk volt.
Az áldozatok előtti tisztelgés jeleként az önkormányzatok és a hagyományőrző klub képviselői megkoszorúzták az emlékhelyet, majd a jelenlévők helyezték el mécseseiket az emlékmű talapzatánál. A kegyeletteljes eseményt a Német Kultúregyesület dalkörének előadása tette emlékezetesebbé.