Az elmúlt esztendőben ünnepelte fennállásának 30. jubileumát a Német Kultúregyesület Dalköre, akkor a Csengő Napon emlékeztek meg a három évtizedről. Idén a korábbi évekhez hasonlóan a Német Nemzetiségi Önkormányzat Várgesztessel karöltve ismét megrendezték a megszokott, augusztusi hagyományőrző kulturális találkozójukat, ahol – természetesen – immáron szélesebb körben, a vendégeikkel együtt idézték fel az ünnepet és a harminc esztendő történéseit.

Az augusztus 27-ei eseményen Pillmann József elnök köszöntötte a vendégeket, köztük Rising Károlyné polgármestert, dr. Kis József diakónust, s egyáltalán nem utolsó sorban a fellépő csoportokat, a Rosmarin Német Nemzetiségi Kórust Etyekről, a Német Nemzetiségi Dalkört Nyergesújfaluról, Szárról, a szomszédos Vértessomlóról, a falubeli Német Nemzetiségi Felnőtt Tánccsoportot, és a házigazda Német Kultúregyesület Dalkörét.

Büszkék lehetünk a nyelvi és kulturális örökségünkre, amelyet a mai napig gyakorlunk. Ezek a kötelékek tartanak össze bennünket: egy nyelvet beszélünk, melyet őseinktől közel 300 éve megörököltünk, azóta is ápoljuk és tovább őrizzük a hagyományos viseletet is. Öröm a kultúrcsoportokon végignézni, hiszen ma mindnyájan népviseletben vagyunk, amely helységenként eltérő, de mindegyiknek megvan a maga szépsége, egyedisége, jellegzetessége – fogalmazott az elnök, aki a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának hírlevelében megjelentek alapján a közelgő népszámlálásra is felhívta a figyelmet. Mint elhangzott, az október 1. és november 28. közötti népszámlálás során a magyarországi németeknek ismét lehetőségük lesz arra, hogy nyilatkozzanak nemzetiségi hovatartozásunkról, anyanyelvünkről, valamint arról, milyen nyelven beszélnek családjuk, barátaik körében általában. „Bár a nemzetiségi, nyelvi kötődésekre vonatkozó kérdésekre nem kötelező válaszolni, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata arra bíztat és kér mindenkit, akinek fontos a németséghez való tartozása, hogy ezt a népszámlálás során vallja meg!

A népszámlálás eredményei hosszú távra meghatározzák oktatási rendszerünk alakulását, óvodáink, iskoláink jövőjét, az általunk is lakott települések fejlődését. Közvetlen hatással lesz a települési nemzetiségi önkormányzatok létrejöttére és azok, valamint a civil szervezetek állami támogatására, anyanyelvünk, kulturális hagyományaink megőrzése érdekében végzett munkánk elismerésére. A magyarországi németség évszázadok óta gazdagítja közös hazánk kultúráját, szorgalmas munkával járult és járul hozzá Magyarország fejlődéséhez. Anyanyelvünk, baráti, rokoni kapcsolataink révén összekötő, közvetítő kapocs vagyunk hazánk és a németül beszélők több milliós sokasága között. Joggal lehetünk büszkék nyelvi és kulturális örökségünkre, intézményeink, egyesületeink és önkormányzataink identitásunk megőrzéséért végzett tevékenységére, anyaországi kapcsolatainkra. Egyenrangú magyar állampolgárokként és európaiakként vállaljuk és valljuk meg emelt fővel a népszámlálás során is, hogy magyarországi németek vagyunk!” – tolmácsolta az országos szervezet elnökének gondolatait Pillmann József, majd a hagyományőrző csoportok adtak ízelítőt abból, miként gondozzák, ápolják, gyarapítják az ősöktől örökölt, gazdag kulturális hagyatékot.

A Német Kultúregyesület Várgesztes immáron 31 esztendeje munkálkodik azon, hogy megőrizze Várgesztes sváb hagyományait, dalait és nyelvjárását, a dalkör ez idő alatt pontosan 198 dalt gyűjtött össze a faluban, a repertoárjukban nagyon kevés olyan ének található, amely nem gesztesi – idézte fel Hartdégen Sándorné. Az egyesületi elnök azt is elmondta, hogy ezek a dalok szó szerint szájról szájra, kotta nélkül öröklődtek. Annak idején Mózer József volt a harmonikás, ő fejből tudott minden éneket. Ő tudta a dallamot, a szüleink a szöveget, és sokszor volt úgy, hogy eszükbe jutott egy másik ének, ami még nem volt leírva.

Volt, hogy többen máshogy emlékeztek, de végül összerakták, én meg gyorsan leírtam – emlékezett az elnök. A dalkörnek a 3 évtized alatt 637 fellépése volt, szinte az ország minden területén, még a Vörösmarty téren is. 84 saját rendezvényt szerveztek, alkalmanként 4-5 csoport meghívásával, eddig összesen 15 külföldi csoportot fogadtak – a többi között – Németországból, Ausztriából, Svédországból, Erdélyből. Ők 12 alkalommal utaztak külföldre, és egyszer még Innsbruck polgármestere is velük énekeltek, mert egy olyan dalt adtak elő, amit a polgármester még a nagymamájától tanult gyerekkorában.

Bár a fiatalokat nehéz „mozgósítaniuk”, a tapasztalatok szerint a tánc jobban vonzza őket, mint az ének, Hartdégen Sándorné úgy véli, hogy van okuk az ünneplésre a kincset érő helyi gyűjtéseik, a hagyományőrzésük okán, s hogy mindez valamilyen formában megragad a gyermekeikben is, és nem fogják majd ezeket az értékeket veszni hagyni.